2010.06.08. 19:26 ancs
Elcsituló szerelem
Az utikönyvek szerint Brüsszel nem az a város, akibe az első látásra beleszeretünk. Itt nem szerelemről és lángolásról van szó. Ez a város életteret ad. Tágas és zöld, lépten nyomon parkokat talál az óvatlan kóborló. Jó itt élni, mondják ezt az itt lakó magyarok is. Az élhetőséget talán éppen a méretei biztosítják. Brüsszel, bármennyire is meglepő, kisváros. 15 percre lakunk metróval a központtól és ez már igazán külvárosnak számít. Itt már családi házak vannak, amit egészen másképpen kell elképzelni mint Magyarországon. full frontos házak, kert a hátsó részen, egységesebbek, valahogyan az angol mintára, de annál kötetlenebb. A holland középút szerint. Közelünkben négy nagyobb park van, játszóterekkel, sőt önálló kisállatkerttel, ami ingyenesen látogatható a babáknak és egyéb állatkínzóknak. A közlekedés is családbarát., minden metromegállóban mozgólépcső, vagy lift. És ami még szokatlanabb Párizs után: nincs tömeg. Lényegében sem autóforgalom, sem gyalogos tömegforgalom nincs. Megintcsak az az érzésem: elférünk. Sőt, a parkban még egyedül is tudok lenni, akár egy órán át sem jár arra senki.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.